Elérkezett az időszak, amikor a közösségi portálokon 2 féle posztot láthatunk.
Az első típus a halálosan szerelmes, aki már azon agyal hogy szerelmét étterembe vigye, vagy csak tartsanak e egy összebújós napot?!
A másik típus pedig a hisztis szingli, akik kiposztolják a szerelmes párokat elütő traktor képét, és ezen jót nevetnek. Február 14-én pedig a haverokkal antivalentin napot tartanak.
Én magam is az utóbbi csapatot erősítem, bár nálam idén Grumpy Cat jobban teljesített mint a traktor.
Igen, valószínüleg én is a barátnőmmel fogok szerelmes filmeket nézni, miközben bőgünk, fagyit eszünk merőkanállal, majd jól elküldjük a fiúkat melegebb éghajlatra.
Így megy ez minden évben. Még egy valentin napot sem tudtam szerelmesen tölteni. De ugyan kérlek még csak 15 vagyok. Persze hogyha holnap életem szerelme kijelentené, hogy szeret, mindjárt más elképzelésem lenne ez ügyben, de ez szerintem mindenkinél így van.
Az AntiValentin naposok általában csak irigyek azokra akiknek van kivel megünnepelni ezt a napot.
Február 14. Pont egy hét van addig. Addig még bármi megtörténhet nem? ..
Nagyon szeretném már én is kiélvezni azt, hogy bármikor megcsókolhatom a szerelmem, de ez nem ilyen egyszerű. Mint szingli 15 éves lány, nem tudok másra gondolni csak hogy szinglinek lenni gáz..pedig egyáltalán nem az. Tapasztaltam már milyen kapcsolatban élni, és arra jöttem rá hogy ez a forma nekem túl kötött. Nem bámulhatok meg minden jóképű csávót az utcán? Vagy nem áradozhatok a barátnőimnek a 4-5 kiszemeltemről, hogy az egyikük integett a buszról?
Nem menne.
Persze a másik oldalon nagyon jól esne, és hihetetlenül boldog lennék.
Szóval nem értem.
Jelen pillanatban a kapcsolatomat (ami ugye nincs) az akadályozza, hogy egy olyan fiú sincs akivel tényleg el tudnám magam képzelni.
Persze. Tetszik ez, meg az, de nem beszélünk, nincs semmi közös témánk, nem találjuk meg a közös hangok és így nagyon nehéz.
Jövő hét pénteken a gimim bált rendez és úgy volt hogy nem megyek. De nem tudom. Lehet ez lenne a nagy esélyem? Itt megtalálnám azt akire vágyok? Február 13-án? És a másnapot együtt töltenénk? Jó lenne..
De még mindig nem döntöttem el hogy megyek e. A bál nem az én sítlusom. Jó, imádom a magassarkú cipőket és csodaszép ruhákat, de NEM.TUDOK.TÁNCOLNI!!
Nézzünk egy szituációt:
*A bálon mindenki táncolt csak én ültem a padon miközben unalmamban a hajamat csavargattam.
Hirtelen valami eltakarja előlem a fényt. Felnézek. És ott áll Ő.
'Miért ül egy ilyen szép lány egyedül?' mondja.
Nem mondok semmit csak rámosolygok. Felém nyújtja a kezét.
'Van kedved táncolni velem?' Rábólintok, majd kezemet kezébe fonva felállok. A zene lassan tölti be a hatalmas tornatermet ahol a bált rendezték.
Megfogja a derekam, közelebb húz. Kezemet a nyaka köré fonom, majd elkezdünk táncolni.
Betáncoljuk az egész termet amikor ráeszmélek hogy nem is tudok táncolni. Tűsarkúm ebben a pillanatban belemélyed a lábába. Felkiált. Elenged. A szemembe üvölt. Majd ott hagy.*
Ugye nem a legboldogabb történet? Szerintem sem...
Én magam sem tudom mit akarok. Menjek el a bálba és adjak egy esélyt a valentin szellemének, vagy hagyjam a sorsom és vegye kezdetét a következő AntiValentin parti?
2015.febr.7.
Anonym
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése